Funkcionális leírás

Tagság

A Szövetség tagjai jelenleg a tisztek. Ezt azért javasoljuk megváltoztatni, mert ma a fővároson és néhány nagyobb városon kívül gyakorlatilag alig vannak (segéd)tisztek az országban. A képzés elvégzése rendkívüli erőfeszítéseket kíván, hiszen pl. a Dunától keletre évtizede nincs (vagy tán az újjáalakulást követő éveket leszámítva sose volt) tisztképzés. Az igazolóbizottság friss adatai szerint ma 99 csapatban (vagyis az MCSSZ csapatainak 29%-ában) egyetlen tiszt sincs, tehát a csapat legföljebb a fenntartóján keresztül képes magát képviseltetni (ami tulajdonképpen visszaélés, kiskapu - és mint ilyen aligha „egyenes lelkű” cselekedet -, hiszen a fenntartó tagságát nem erre találták ki). Ezek a cserkészcsapatok évek óta egyfajta furcsa, jogon kívüli, „ex lex” állapotban vannak, hiszen elvileg nincs döntéshozó testületük, nincs parancsnokuk. További 75 csapatban (22%) csupán egyetlen „egyeduralkodó” tiszt van, 44 csapatban (13%) pedig kettő, ami szintén elég furcsává teszi a „tiszti kar” működését.

Összességében tehát jelenleg az MCSSZ csapatainak alig bő harmadáról mondható el, hogy a tisztikar három vagy több főből áll.

Tisztek helyett tehát úgy döntöttünk, hogy minden felnőtt a szövetség tagja lehet. Természetesen ez sem tökéletes megoldás, illetve a jövőben akár változhat is (ha pl. országszerte elérhető lesz egyfajta könnyen elvégezhető bevezető képzés), jelenleg azonban ez tűnik a legjobb módnak.

A mozgalmi tagság (18 év alattiak) lényegében nem változott.

Pártoló és tiszteletbeli tagság nem szerepel a tervezetben, hiszen az elmúlt sok év alatt egyetlen egyszer sem merült fel, hogy bárkinek ilyent szeretnénk adományozni, így fölösleges bonyolításnak tűnt. Ha ez szerepelne az alapszabályban, akkor meg kellene határozni az ilyen tagok jogait és kötelességeit is, ami további rendelkezéseket kívánna. Természetesen, amennyiben komolyan felmerül, hogy a gyakorlatban is szükség lesz ezekre a különleges tagságtípusokra, bármelyik leendő küldöttgyűlés kiegészítheti az alapszabályt, a jelenlegi helyzetben azonban ez nem látszik indokoltnak.

Jogi személy tagjaink eddig a fenntartók voltak, ők azonban nem éltek tagi jogaikkal (nem követték a Szövetség eseményeit, nem képviseltették magukat a közgyűlésen stb.), legfeljebb arra lehetett használni tagságukat, hogy így olyan személyek is képviselethez jussanak, akik ugyan otthonosak voltak a cserkészetben, ám nem voltak tisztek. Erre a kiskapura a jövőben nem lesz szükség, ezzel a fenntartók tagsága fölöslegessé válik. Szeretnénk ugyanakkor megerősíteni a fenntartók szerepét, mégpedig ott, ahol ez valós, vagyis a cserkészcsapat szintjén. Ezért az alapszabály-tervezet tartalmaz egy rendelkezést, mely szerint a cserkészcsapat megállapodást köt fenntartójával, ami az eddigi kapcsolat megerősödését fogja eredményezni.

Körzet

A mai és a leendő kerületek egyaránt túl nagyok ahhoz, hogy tényleges élő kapcsolat alakuljon ki a bennük tevékenykedő cserkészcsapatok között. Fontosnak gondoljuk ugyanakkor, hogy a cserkészek (különösen az idősebbek) saját csapatokon túl is rendelkezzenek cserkészkapcsolatokkal, illetve a csapatok számára is fontos lehet, hogy a közeli csapatokat ismerjék.

Egy ilyen együttműködésnek számos előnye lehet, például:

  • közös programok (sokszor izgalmas a megszokott pár tucat csapattársunk mellett száz-kétszáz másikat is látni),
  • közös erőforrások (lehet, hogy a mi csapatunkban nincs lelkes webmester, de ha a körzetben van egy, akkor az a többi csapatnak is segíthet),
  • méretgazdaságosság (ha pl. közösen táborozunk, akkor csak egy autót kell bérelni, ami egy nagy tábor esetében könnyebb, mintha a sok kis táborhoz egyenként kellene egy-egy autó),
  • lelki feltöltődés (a vezetőknek, hiszen megoszthatják a gondjaikat, felfedezhetik, hogy mások is hasonló nehézségekkel küzdenek, együtt örülhetnek valamelyik csapat sikereinek),
  • tanulás (a Szövetség csapatainál rengeteg jó, bevált gyakorlat alakult ki, így egy-egy körzeti összejövetel módot adhat arra is, hogy egymástól jól működő dolgokat ellessünk).

Mindazonáltal mivel új struktúráról van, ezért nem szeretnénk súlyos kötelezettségeket róni a körzetbe tömörülő cserkészcsapatokra. Az összes hivatalos kötelezettség tehát mindössze annyi, hogy a körzetet alkotó csapatok parancsnokai (és esetleg már vezetők is) évente kétszer találkozzanak. Abban bízunk, hogy ezek a találkozók már önmagukban is segíteni fognak a részt vevő vezetőknek, és előbb-utóbb ösztönözni fognak a további együttműködésre.

A körzetet a körzetelnök vezeti, akit a csapatparancsnokok választanak a körzetbe tartozó csapatok felnőttjei közül. Természetesen ez valamelyik csapatparancsnok is lehet, de szerencsésebb, ha nem az, mert akkor jobban eloszlanak a feladatok.

Kerület

A kerületek elavult kinézete a Szövetség újjáalakulása óta örökzöld téma. Egy az újjáalakuláskor jelen lévő öregcserkész elmondása szerint vita volt, hogy vajon újjá kell-e éleszteni az egykori történelmi Magyarország területéhez igazodó cserkészkerületeket, avagy a frissen újrainduló Szövetség területét inkább megyékre kellene felosztani. Végül, az illető szavaival „győzött a nosztalgia”.

A jelenlegi rendszer legfőbb előnye, hogy „megszoktuk”, hátránya pedig leginkább az életszerűtlenségéből adódik. Erre egy példa, ha a nyilvántartás nehézségeire gondolunk (pl. a legutóbbi OIB-ülésen is kiderült, hogy az előző átalakításnál „kimaradt” egy település).

A kerületi rendszer átalakításáról 2009-ben készült egy kimerítő anyag, amely alaposan körüljárta egy esetleges átalakítás vonatkozásait: a megalapozott véleményalkotáshoz érdemes megismerkedni vele.

Az alapszabály-tervezet szerint a kerületek a megyékhez igazodnak. Mivel azonban jelenleg (remélhetőleg: még) számos megyében nincs meg az erő (létszám, vezetői kapacitás) ahhoz, hogy önálló kerületként működjék, ezért a tervezet kiindulásként 3-3 megyéből képezne egy kerületet (kivéve Budapest és Pest megye). Ha egy megye képes teljesíteni az önálló kerületként való működés kritériumait (különösen a kerületi elnökség feladataiban felsoroltakat), akkor önálló kerületté válhat (feltéve, hogy ezzel a „magára hagyott” rész nem lehetetlenül el).

Ha egy kerület nem képes teljesíteni az önálló működés kritériumait, akkor az országos tanács egyesíti egy másik kerülettel.

Kerületek természetesen önként is egyesülhetnek.

Az ily módon létrejövő kerületek (legalábbis az első években, amíg megyeként nem önállósulnak) általában nagyobbak lesznek, mint a mostaniak. Ez többletmunkát jelenthet a kerületi elnökségeknek, amelyen úgy tudnak úrrá lenni, ha alaposan átgondolják a kerület vezetésének módjait. Például:

  • kineveznek minél több kerületi szakvezetőt (korosztályi, szakági, csapatparancsnokokkal foglalkozó, vezetőképzéssel foglalkozó, továbbképzéssel foglalkozó, gazdasági, pénzügyi, pályázatíró, kerületiújság-szerkesztő, webmester stb.),
  • a csapatok helyett a körzetelnökökkel tartják a kapcsolatot. (Egyes csapatokat személyesen figyelemmel kísérni a mostani kerületekben sem lehet, talán csak a legkisebbekben, ezért is fontos, hogy a körzetelnök személyében az új alapszabály-tervezet olyan vezetőket hoz létre, akik a kevésbé szem előtt lévő csapatokra is rálátnak. A budai kerület ezt az új alapszabálytól függetlenül is felismerte, és a kezdetek biztatók.)
  • átgondolják, melyek azok a helyzetek, amelyekben valóban a kerületi elnökség döntésére van szükség, és milyen döntéseket lehet delegálni (pl. bizonyos összeghatárok vagy egyéb jellemzők alapján), illetve milyen automatizmusok vezetetők be („ha X történik, akkor Y-nak kell történnie”),
  • igyekeznek minél átláthatóbbá tenni a kerület működését, hogy mindenki könnyen megtalálja a szükséges döntéseket, adatokat stb., és így a tagság megfelelő tájékoztatása minél kevesebb energiával megoldható legyen,
  • kitől, milyen rendszerességgel és mélységgel kérnek beszámolókat et caetera.

A nagyobb szervezet komplexebb, ami elsősorban nem több munkát jelent, hanem más jellegűt. (Egy hasonlattal élve: ha egyenes arányosság lenne a szervezet mérete és a vezető munkamennyisége között, akkor a nagyvállalatok igazgatói soha nem aludnának, az egyéni vállalkozók pedig naphosszat lustálkodhatnának.)

Az új kerületi beosztás megvalósítása természetesen nehézségekkel fog járni, hiszen minden átalakítás azzal jár. Erre jó példa, amikor egy-két éve az egyik fővárosi kerület vezetője felsóhajtott, hogy kerülete sok évig nyögte annak a terheit, hogy kettéválasztották a sokáig egységes budapesti és környéki kerületet.

A mostani tervezet a két fővárosi kerület újraegyesítésére, a fővárostól távolabbi részeiknek pedig más kerületekhez való átirányítására tesz javaslatot. Ezzel valóban népes kerület fog létrejönni, ám attól aligha kell tartanunk, hogy működésképtelenné válna. (Gondoljunk csak a háború előtti magyar cserkészetre, amikor a mostaninál ötször-tízszer népesebb cserkészkerületeket vezettek „papírral, ceruzával”, hatalmas táblázatok segítségével – számítógép nélkül. A fővárosi térség minden szempontból kiemelkedő az országban, legyen szó lakosságszámról, népsűrűségről, GDP-ről vagy bármi egyébről. Ez olyan adottság, amelyen aligha tudunk változtatni. A sok cserkész és cserkészcsapat sok cserkészvezetőt is jelent (különös tekintettel, hogy a fővárosi kerületek üzemeltetik az egyetlen évente elinduló segédtiszt-képzést), így a leendő fővárosi bármely másiknál nagyobb számú és jobban képzett vezetőre támaszkodhat.)

Az egy megye-egy kerület megközelítés azért is fontos, mert valószínűleg erősödni fog az elvárás a megyei közigazgatással való kapcsolattartás iránt. Ha egy megyén több kerület osztozik (Jász-Nagykun-Szolnok megyén jelenleg például három vagy négy), akkor nehézséget okozhat, hogy melyik kerület képviselje a Szövetséget a megyei hatóságok felé, illetve ez a kerület hogyan tud nyilatkozni (vállalásokat tenni vagy elutasítani stb.) a többi kerület nevében.

A Szövetség tagjai egyértelműen a jelenlegi kerületi rendszer átalakítását kívánják, amit mind a 2009-es anyag konzultációja, mind pedig egy 2011. nyári új alapszabállyal kapcsolatos konzultáció egyértelműen mutat: a válaszadók több mint háromnegyede szívesen látna változást ezen a téren. Ez biztató arra nézve, hogy az átalakításokat viszonylag könnyen végre lehetne hajtani, és így a hosszú távú előnyök felülmúlják az eleinte jelentkező nehézségeket.


A kerületekkel kapcsolatban nem a területük átalakítása az egyetlen – illetve talán nem is a legnagyobb – újdonság. Új rendelkezés az alábbiakban részletezett küldöttgyűlés, illetve a kerületi elnökség feladatainak újragondolása:

  • támogatja a meglévő és újonnan alakuló csapatokat és a körzeteket
    • információval,
    • képzéssel, mentorálással valamint
    • infrastruktúrával (kölcsönözhető felszereléssel, a kerület ingatlanjában programokkal stb.)
  • kapcsolatot tart
    • a megyei kormányhivatallal,
    • oktatási hatóságokkal,
    • egyházakkal
  • működteti a kerületi adminisztrációt (pénzügyek & irattár),
  • megszervezi a küldöttgyűlést és a kerületi konferenciát.

Jelentős lépés, hogy az országos elnökség saját hatásköreiből átadhat a kerületi elnökségeknek, ami sok ügy elintézésénél jelenthet könnyebbséget.

A kerületi konferencia már most is sok helyen működik, de az alapszabályban újdonság: olyan fórum, ahol a kerületben működő vezetők évente összejönnek és (tovább)képződnek. (S persze beszélgetnek, ismerkednek, tanulnak egymástól, jól érzik magukat stb.)

Újdonság a kerületi tanácsadó testület, amely egy fakultatív módon létrehozható csoport olyan személyekből, akik nem tagjai a szövetségnek. Ezzel a „tanuló szervezet” (Learning Organisation) koncepciójának megvalósításához szeretnénk hozzájárulni, amelynek egyik eleme, hogy a Szövetségbe minél több gondolat, elképzelés, impulzus érkezzék a Szövetség „falain kívülről” is.

Képviselet módja a küldöttgyűlésben

Bízvást állíthatjuk: konszenzus van a Szövetségben abban az ügyben, hogy a közgyűlések rendszere nem működik. A részvétel még a kerületi közgyűléseken is szerény, országos szinten pedig alig pár százalékos. Ennél persze csak az lenne nehezebb, ha valóban mindenki eljönne, hiszen egy ezer vagy ezerötszáz fős közgyűlést megszervezni hihetetlen munka, idő és költség lenne (a terembérlettől kezdve a mandátumvizsgálaton át a szavazatszámlálásig).

Az ASZKB ezért döntött a küldöttgyűlés rendszere mellett. A cserkészcsapatok szeptemberben megválasztják azokat a felnőtteket, akik a csapatot a január/februári kerületi küldöttgyűlésen képviselni fogják. A küldöttek száma minden megkezdett 35 fő (felnőtt+gyerek együtt) után 1 küldött. Ha tehát 62 fős a cserkészcsapatunk, akkor 2 küldött képviselhet minket a kerületi küldöttgyűlésen. A 35-ös szám hagyomány: egykor szintén működött ilyen rendszer az MCSSZ-ben, innen vettük át. A rendszer úgy is felfogható, hogy nagyjából rajonként lehet egy küldöttet ültetni a kerületi küldöttgyűlésbe.

A kerületi küldöttgyűlés egyéb teendői mellett megválasztja azokat a felnőtteket, akik a kerületet az országos küldöttgyűlésen képviselni fogják. Ezek száma a kerület létszáma szerint minden megkezdett 100 fő után 1 küldött. Tehát ha a kerületben 820 cserkész van, akkor 9 küldött. A kerületi küldöttgyűlésnek a körzetelnökök javasolnak országosküldött-jelölteket, ami azért fontos, mert így elősegíthető, hogy az országos küldöttgyűlés területileg viszonylag kiegyensúlyozott legyen. Országosküldött-jelölt ugyanakkor bárki lehet, nem csak a körzetelnökök által javasolt felnőttek, így a képviselet akkor is biztosítható, ha egyes körzetekből nincs elég jelentkező. Az országos küldöttgyűlésnek ezen kívül tagja a kerületi elnökségek egy-egy tagja. Arról a kerületi elnökség dönt, hogy ez melyikük legyen.

Országos tanács

Az országos tanács (OT) szerepe lényegében megegyezik a mostani OIB-ével.

A névről: a 2011. nyári konzultáción a válaszadók mindössze negyede nyilatkozott úgy, hogy az „országos intézőbizottság” nevet szívesen megőrizné. A tanács elnevezés jobban kifejezi a szerv szerepét (nem intéz, hanem tanácskozik, nagy ívű, stratégiai jellegű döntéseket hoz), ráadásul – a múlt rendszerből megmaradó kétségtelen áthallás ellenére – ma is bevett elnevezés a magyar (közigazgatási) nyelvben: tanácsos, tanácsnok, Idősügyi Tanács, Ipari Park Tanács, Fogyasztóvédelmi Tanács stb.

Az OT tagjait a kerületek választják, minden megkezdett 1000 tag után egyet. Tehát ha a fővárosi kerületben pl. 3700 tag lesz, akkor 4-et.

A kerületi elnökségek nem küldenek külön tagot: az elnökségek jobban tudják hasznosítani magukat a kerületükben, ezért nem írjuk elő nekik, hogy párhavonta még Budapestre is el kelljen utazniuk. Normális kommunikációt feltételezünk a kerületeken belül, ezért abból indulunk ki, hogy a kerületi küldöttgyűlés által választott OT-tag(ok) egyben a kerületi elnökség nézeteit is képesek lesznek megjeleníteni. (OT-tagnak mindazonáltal természetesen kerületi elnökségi tag is megválasztható.)